Szigeti-Gyula János az Erdélyi Érchegység egyik ősidők óta művelt bányavidékén, Verespatakon született 1840-ben. E vadregényes, mondákkal gazdag tájon teltek gyermekévei, melyeket gondos iskoláztatás követett. Már 10 éves korában a híres enyedi kollégiumba került, ahol nagy elődeinek példája nyomán szívta magába a tudomány, a biológia iránti életre szóló szeretetet. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. 1868-ban elnyerte diplomáját, s még abban az évben Somogy vármegye nagygyűlése előtt kihirdették, mert a megyében kívánt letelepedni, mint uradalmi orvos. De egy évig még Pesten maradt, Lumnitzer tanár osztályán sebészetet tanult, majd Bécsbe ment, hogy elvégezze a szemészeti kurzust, és a német nyelvben képezze magát.

1870-ben váratlanul meghalt infarktus következtében a kórház népszerű igazgató-főorvosa, Töltényi János doktor. A megüresedett helyre Szigeti is benyújtotta pályázatát, s az Egészségügyi Választmány őt javasolta kinevezésre. November 7-én kapta meg a főispántól kinevezését, de az év végéig szabadságot kért, hogy a sebész-tudori vizsgáját letehesse. Január 4-én, amikor az állását elfoglalta, a rendelkezésére bocsátott szolgálati lakásba csak vonakodva költözködött be, mert ismerve a kórház zsúfoltságát, minden területet sajnált a betegek elhelyezésén kívül másra fordítani.

Kezelést is akadályozó zsúfoltságot először belső átrendezéssel és az indokolatlanul elfekvők elbocsátásával igyekezett enyhíteni, de tartós eredményt ezzel nem lehetett elérni. Átdolgozta a Wehle igazgató által kidolgozott házirendet, szigorú fegyelmet, pedáns rendet és tisztaságot követelt. Az épület átvételkor írt jelentésében a zsúfoltság okai közül kiemeli az orvosi, házmesteri, a szakácsnői lakások szükségtelen elhelyezését az épületben, a halottas kamra, a boncterem, a szolgálatszemélyzeti helyiségek és az elmebeteg-cellák célszerűtlen elhelyezését, és új megoldásokat javasol. Hangsúlyozza az épület rossz tagoltságát, szellőzetlenségét, az árnyékszékek hibás elhelyezése miatt a folyósok bűzösségét, a rossz fűtést, a tetőszerkezet korhadását. Elképzeléseit és javaslatait rajzokkal és gazdasági számításokkal kiegészítve terjeszti a Kórházi Választmány elé.

A megye vezetői megértéssel fogadták az új igazgató javaslatait, határozatot hoztak új orvoslakás, halottasház építésére, és engedélyt adtak az épület belső átépítésére, a szellőzés megoldása és a fűtés korszerűsítése érdekében. Hozzájárultak ahhoz, hogy a költségek fedezetére tárgysorsjátékot hirdessenek. 1872-ben a tárgysorsjáték eredményesen le is folyt, de az elszámolások hosszadalmas eljárása miatt a kórház csak 1876-ban jutott a befolyt összeghez. Felépítették a kórházzal szemben az új orvosi házat, s ennek elfoglalása után megkezdhették a belső átalakításokat. Befejezésük után az eddigi 36 ágyról 64 ágyra tudták emelni a befogadóképességet, s a fertőző nemi betegeket is el lehetett már különíteni. 1877-ben a megye, újabb 6000 Ft-os támogatással, lehetőséget adott egy hét cellás elmebeteg-pavilon felépítésére, melynek alagsorában és toldalék épületeiben kapott helyet a főző-és mosókonyha, a kórházi anyagok raktárai és a cselédség. Az ágyszám 87-re emelkedett.

A kórházigény azonban olyan rohamosan nőtt, hogy a nyolcvanas évek elején már újabb építési tervek kerültek a vármegye vezetői elé. Először a főépületre emeletráépítési tervet készítettek, de ennek a megvalósítása műszakilag súlyos problémákat okozott, s ezért az épület nyugati végéhez oldalszárny építését határozták el. 1884-ben készültek el a tervek, ezek szerint az emeletes épületszárnyban, újabb 45 betegágy mellett betegfelvételi ambulancia és önálló műtő is helyet kapott. 1887-ben átadták az új szárnyat, és elkészült a régi épületrész felújítása is. A kórház most már. 137 ágyával — szervezésében és működésében is — megérett a korszerűsítésre. Elsősorban a betegeket betegségük szerint, osztályok kialakításával kívánták elhelyezni. Az általános kórházból az osztályokra bontott kórházra való áthelyezés szükségessé tette a személyzeti létszám emelését, és az osztályok vezetését is meg kellett szervezni. A szülészet elkülönítése lehetőséget adott a megye bábáinak képzéséhez, a bábatanfolyamok szervezéséhez. 1888-tól kezdve évente 2-5 tanfolyam keretében képezték az eddig képesítés nélkül működő községi bábákat, olyan gondos szervezésben és szakmai sikerben, hogy ezt az országos főorvos, Tauffer tanár is mintaszerűnek nevezte, s példának ajánlotta.

A fáradhatatlan kórházigazgatót e siker után az elmebeteg kérdés gondjai foglalkoztatták, mert a néhány éve épült 7 cellás elmepavilon nem oldotta meg a gondokat. A megyei főorvossal együttműködve, javaslatot terjesztettek elő 100 ágyas elmeosztály építésére. Hosszú tárgyalások és az állami támogatás megnyerése után a megye hozzájárult az építéshez, sőt a programot fertőző osztály, új halottasház, boncterem és gazdasági épületek építésével bővítette. Hozzájárult ahhoz is, hogy az ápolási munka színvonalának emelése érdekében a munkahely részére szerzetesek letelepedését biztosítja, a szükséges lakház és kápolna megépítésével. A 120 ágyas elmeosztály 1897-ben már betegeket fogadott, s a többi épület a következő év májusáig elkészült, a szerzetesrend telepítése megkezdődött. A gazdasági átszervezés úgyszólván egész éven át lekötötte az igazgatót, de az év végén már azt jelenthette, hogy a 364 ágyra növekedett kórház — korszerű elrendezésével és felszerelésével — kifogástalan ellátást tudott nyújtani. A szakágak korszerű szintű működtetése szükségessé tette osztályvezető orvosok kinevezését. A vármegye 1900-ban teljesítette az igazgató kérését, és az elmeosztály vezetésére Telekdy Zsigmond doktort, a belosztály vezetésére Ullmann Antal doktort kinevezte. A vezetés sikerének számit az is, hogy a kórház orvosait és véglegesített tisztviselőit felvették a vármegye nyugdíjintézetébe. Szigeti személyes tekintélyét és munkájának elismerését jelzi az is, hogy kinevezték az Országos Közegészségügyi Tanács tagjává.

1900-ban előterjesztést tett új 60 ágyas szülészeti és nőgyógyászati osztály, valamint bábaképezde építésére. A megye pártolólag terjeszti a Belügyminisztérium elé a kérést, azzal a javaslatával, hogy az épülethez 150 férőhelyes lelencházat kíván még kapcsolni. A belügyminiszter azonban nem járult hozzá, hogy a kórház területén árvaház épüljön, de a szülőház építését nem ellenezte. Sajnos, az egyeztető tárgyalások közben váratlanul meghalt december 19-én, 61 éves korában az egyébként kitűnő fizikai állapotban lévő és munkakedvvel telített igazgató. Óriási részvét mellett temették el. “Az elhunyt a vidék egyik legkiválóbb orvosa volt — írta a Gyógyászat — kit tudományos képzettsége és jelleme méltóvá tett arra a tiszteletre, melyben részesült.” Mindenki által becsült nemes szívű ember volt, aki mindenki baját megértette, s mindenkihez lehajolt, aki segítségét kérte — írja a Somogy. Kórházát a haladó orvosi tudomány által követelt olyan nívóra emelte, hogy messze megyékből jöttek mintakórházát tanulmányozni. “ Szigeti-Gyula János 30 éven át állt a kórház élén, mint a megbízhatóság és a szüntelen haladás jelképe. Szívós, céltudatos munkával fejlesztette, a 36 ágyas szerény örökségből, 364 ágyas, az akkori viszonyok szerint nagy kórházzá. Halálával nemcsak egy évszázad zárult le, hanem a megyei egészségügy egy hősi korszaka is. Nagy egyéniségek formálták a korszakot, s ezek sorából is kiemelkedett Szigeti. élete az orvoslás győzelmes megújulásának hajtóereje volt Somogyban. Halála után hívatását fia, Szigethy-Gyula Sándor folytatta. 1901. februárjától ő követte a kaposvári kórház igazgatói székében. Az ő nevéhez fűződik az a nagyszabású modernizálás, amely megalapozta a kórház mai arculatát. Az ápolás fejlesztését célozták elő az általa vezetett önkéntes-ápolónői tanfolyamok.

Dr. Bodosi Mihály nyugalmazott kórházigazgató helyettes